Half happiness.

Megtalált az igaz szerelem.
Szerelmes vagyok újra.
De Őt képtelen vagyok elfelejteni.
Mégis ez a fiú.
Újra és újra, mindegy egyes nap, boldoggá tesz, és minden kedves szavánál, újra szerelembe esek belé.
Megtudtam, hogy a titkolt szerelmességem Belé, már nem is titok.
Amíg én abban a tudatban éltem, hogy Ő nem tud erről, s addig míg nem értettem, miért is olyan bunkó velem, miért is nem foglalkozik velem, miért is tett mindent amit tett, addig Ő mindvégig tudta, hogy mit érzek iránta.
Ez idő alatt én újra boldoggá váltam.
De Őt akkor se tudtam kiverni a fejemből, elfelejteni, mikor életem szerelmével beszéltem.
Mindennél jobban szeretem őt, de Őt is.
Beszereztem egy lépésszámlálót, hogy tudjam milyen messze van még tőlem a boldogság helyszíne.
Vagyis, hogy megtudjam, milyen messze van tőlem az ország, amelyben életem szerelme lakik.
Anglia.
Nagy-Britanniában.
Az Egyesült Királyságban.
-Tengerek.
-Országok.
-Folyók.
-Völgyek.
-Tavak.
-Emberek.
-De legfőképpen kilóméterek,
Amelyek elválasztanak tőle, ebben a pillanatban.
-Lépések.
-Méterek.
-Takarók.
-Falak.
-De legfőképpen a levegő,
Mely el fog tőle választani nyáron.
Vicces, mégis szomorú dolog ez.
A féltékenység jelen van, s tudom bízhatok benne, de mégis csak pár ország segítségével lehetek tőle ilyen távol.

Leave a Comment:

SCROLL TO TOP