Hunting.

Abban a pillanatban megbántam minden rosszat, amit tettem.
Legszívesebben belefújtottam volna magamat, a kád vízbe.
Visszatértem volna ide, a mennyországból, vagy éppen a pokolból. Még nem döntöttem el.
Írhattam volna előtte egy levelet, a szüleimnek. Azért, hogy ne aggódjanak miattam, vigyázni fognak rám. Hogy ne aggódjanak, s ne legyenek szomorúak miattam, mert ennek így kellett történnie. Hogy mindenkinek akit megemlítek a levelemben, szóljanak, s mutassák meg nekik. Hogy mindegyikőjüket hívják meg a temetésemre. Hogy mondják meg nekik is; ne aggódjanak miattam, ne legyenek Ők se szomorúak, mert ennek így kellett történnie.
Megírtam volna nekik azt is, hogy sajnálom, s bocsánatukat kérem azon embereknek, akikkel bármi rosszat tettem. Akiket ellöktem magamtól, a szeszélyességem miatt. Hogy nagyon sajnálom. Hogy tudják meg, akik a múltamban voltak, azok a már nem létező jelenemben is benne vannak. Hogy mindörökre megmaradt nekem az emlékekből, amikben ők is benne vannak.
Hogy még mennyi mindent szerettem volna tenni, mennyi mindenkihez szerettem volna közelebb kerülni, s mennyire szerettem volna elérni az álmomat; azt, hogy kiköltözhessek Olaszországba, azt, hogy cukrász lehessek, s mindenkinek akinek megígértem, adhassak a süteményeimből, azt, hogy egy csodálatos, szerető családom lehessen, s azt, hogy BOLDOG LEHESSEK.
Hogy mindennél jobban szerettem azokat akik az életemben akármennyi és akármilyen szerepet töltöttek be.
Hogy a szüleim is tudják, mennyi fájdalmat éltem át, amikről nem szóltam nekik. Leírnám nekik az összeset, s mondanám nekik, hogy kérdezzék meg az embereket akiket megemlítettem, hogy mennyi fájdalom, s csalódás ért.
Hogy bocsánatot kérjek tőlük a sok hazugságért.
Hogy bocsánatot kérjek tőlük a sok veszekedésért, s gonoszságért amit velük tettem.
Hogy őket is mindennél jobban szerettem, mindezektől függetlenül.
Leírnám nekik a belépési dolgokat; ehhez a naplóhoz, az ask-fiókomhoz, mert oda nagyon sok mindent leírtam, de legfőképp a facebook-fiókomhoz, mert ott még több minden van.
CSAK ANNYIT ÍRNÉK LE NEKIK, HOGY MINDENT AMIT TETTEM, NAGYON SAJNÁLOK, NAGYON SZERETTEM MINDENKIT, S MEGKÉRNÉM ŐKET, HOGY TEGYÉK MEG TÉNYLEG AMIT KÉRTEM TŐLÜK.
De elmúlasztottam ezt a lehetőséget, s inkább élem az életemet, vadászva a boldogságra.

Leave a Comment:

SCROLL TO TOP