Yet.

Belefáradtam.
Belefáradtam abba hogy adjam a mindig boldog, nevetős lányt.
Belefáradtam abba hogy nem tudom megvalósítani a magam elé kitűzött célt.
És ez fáj.
Hiányzik.
Nem láttam 2,5hete.
Ha írok neki nem ír vissza.
Szükségem van Rá.
Kell az hogy legyen valaki aki viszonozza a szeretetemet.
Kell Ő. Kell az hogy valakinek tudjam fogni a kezét. Hogy valakivel tudjak éjjeleken át telefonálni vagy chatelni. Kell az hogy ne itéljenek el. Ne a külső alapján ítéljenek. Kell az hogy Vele lehessek és ölelhessem, csókolhassam mindenütt. Kell az is hogy szeresse valaki a bensőmet és a külsőmet egyszerre. Mert nem én vagyok a legszebb, legjófejebb, legnyugodtabb lány.
De ilyen vagyok; indulatos, bunkó, telt, önszerető és Én.
Mindenféle.
Nem vagyok a tipikus lány;
Nem tudok sírni egy romantikus filmen.
Nem tudok megnézni egy romantikus filmet mert elhányom magam.
Nem szeretek vásárolni.
Nem tudok 1óránál többet butikokban mászkálni.
Imádom a focit.
Imádok enni.
A sorozat nézés az életem.
Nincsenek túl csajos ruháim.
Nincsenek magassarkúim.
Nem tudom.
Nem megy ez nekem.
Semmi értelme élnem és léteznem.
Nem fogok semmire se jutni az életben mert nem tudok tanulni.
Nem fogok találni egy rendes fiút se aki majd feleségül vesz és akinek gyerekeket szülhetnék és soha nem fogja mellettem kibírni egy fiú se 17évig….holnap lesz az évfordulója a szüleimnek….és ők boldogok. Én nem vagyok az.

Leave a Comment:

SCROLL TO TOP